Tapasztalat

Nekünk a CSEND...

Már régóta úgy gondolom, hogy a csend hihetetlenül fontos része kell, hogy legyen az életünknek, különösen, ha neurodiverz gyerekkel élünk. Az a csend, amikor "semmi"van.
Nálunk ez úgy teremtődik meg, hogy amikor látom, hogy mindenki (vagy akár csak egy valaki) telítődött az ingerekkel – és ezt szinte tapintani lehet a levegőben –, akkor egyszerűen minden zajt kikapcsolok. A zene elhallgat, a TV kikapcsol, a hangos tevékenységeket próbálom lekeverni és hagyjuk, hogy a csend megérkezzen. (Természetesen sem mobil, sem tablet nem lehetne, de ezt nálunk még nem ismerik.)

Kezdetben persze nem volt könnyű, még nekem sem. A neurodiverz gyerekem pedig különösen nehezen tudott ezzel mit kezdeni. Nemcsak fura volt számára az unalom, hanem szinte vergődött benne, mint egy partra vetett halacska, 40 percen át. Láttam rajta, hogy mennyire zavarja az üresség érzése, amit rajtam kért számon és utálta az egész világot. 

Kitartottam és rutinná próbáltam alakítani, mert azt éreztem, ez egy hatalmas befektetés lesz mindenki számára.

Ilyenkor minden érvényes, csak arra szoktam őket kérni, hogy próbáljunk halkabban beszélni, lassabb játékokat választani, és kicsit lelassulni. Igyekszem ebben példát mutatni nekik: akár csak egy könyvvel leülök a fotelbe, és megmutatom, hogy ilyenkor lehet ezt is választani, nem kapcsolódni, nem beszélgetni... A csend így egy közös nyugalmi állapottá válik, ahol mindenki megtalálhatja a saját tempóját.Ilyenkor egyébként fizikailag is, egy lágyabb kapcsosodást élek meg az ADHD-ban érintett fiammal. Ez egy extra ajándék számomra a csendtől. Úgy szoktam hívni, hogy: Hozzáférés engedélyezve.

Nekem ezek a pillanatok a legértékesebbek. Nemcsak pihenést ad, hanem teret is arra, hogy a gyerekek – és mi magunk is – egy kicsit lelassuljunk és visszataláljunk önmagunkhoz és az értékes beszélgetésekhez.

A semmi lesz a MINDEN.

Igyekszem úgy gondolni ezekre az órákra, mint egy edzésre vagy főzésre. Szükség van rá. Hetente legalább kétszer van egy-két óránk, amikor a teljes csendé a főszerep, és nem akkor amikor pihenő idő van, szándékosan inkább aktív időszakot választok.

Egy neurodiverz gyerek számára ez különösen fontos, hiszen az ingerek sokszor túlságosan intenzívek. Ez a biztonságos, zajmentes tér segít nekik feldolgozni a világot, megnyugodni, és összhangba kerülni önmagukkal, vagy éppen másokkal.
Újrahangolják magukat.

Forrás: facebook.com/SNI-s és BTMN-s szülők csoportja

Segítség

Erőforrás csoport szülőknek

Eltérő fejlődésű gyermekek szüleinek márciustól péntekenként 10.00-12.00 között, online erőforrás csoport indul.

Várunk eltérő fejlődésmenetű (pl. autizmusban, ADHD-ban érintett, vagy más fogyatékossággal élő) gyermekek szüleinek szóló
sorstárs-támogató csoportunkba!

• A csoportban leteheted a terheket,
  megoszthatod a téged foglalkoztató kérdéseket.

• A tízalkalmas csoport online formában működik,
  hogy megkönnyítsük a részvételt mindenki számra.

• Térítésmentes, de előzetes regisztrációt kérünk. 

Jelentkezés és további információ:
a szabo.dorottya0320@gmail.com címen
vagy a +36 30 4055927 telefonszámon. 

Várunk szeretettel!

Hódsági Júlia és Szabó Dorottya csoportvezetők
Váci Egyházmegye

Forrás: facebook.com/MotiVÁCió Központ